“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.” (Marie Curie)

Inspiráció


Honnan is jött ez az ötlet?


- Elsősorban saját magam vagyok az inspiráció, hiszen mindig elvagyok foglalva azzal , hogy neki miért van és nekem nincs, vagy, hogy neki miért lehet és nekem nem.....stb. Szerintem ezzel mindenki igy van csak nem sűrűn merjük ezt beismerni.

- Nem rég olvastam egy könyvet aminek vegül a hatására úgy döntöttem hogy ezt megkell osztanom másokkal is.

- A könyvecske Cime ''Az Élet játéka'' (Eleanor H.Porter)- ami egy 11 éves kislányról szól aki árván maradt és elkerült az édesanyja tesvéréhez aki egy nagyon gazdag nő és magányosan lakik egy hatalmas házban. A lényeg az hogy ez a kislány tanult egy ''játékot'' a néhai édesapjától.



Gyönyörködj a jelenben!!

Gyönyörködj a jelenben!!

2010. október 5., kedd

Egy kis buzditás:)

Rég nem buztidottalak benneteket, jöhetnék bármilyen magyarázattal itt nektek, de hiszen semmi értelme, hisz tudjuk aki nem bűnös nem magyarázkodik...:)  De remélem, hogy nem vesztettétek el a reményt és mindenki rendben van, ugy élünk minden napot, mintha az utolsó lenne és kihasználjuk minden nap adta lehetőségeket!!
És hogy állunk a Játékunkkal? Remelem mindenki gyakorolja és probálkozunk!!!


 "...Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy hol vagyunk: a világ gyönyörű, csak néha nem látjuk a kút aljából. A kút mélységénél csak egy rosszabb dolog van: a beletörődés. A döntés mindenkinek megadatott - élni a négy fal között és csak vágyakozni dolgokról tettek nélkül, vagy elindulni és a bőrünkön érezni a világ csodáit."

"Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd."

Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést. Mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni. És hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nyugodtan szoljatok hozzá!!Söt kárlek hogy szoljatok....